Válasz a hozzászólásra

Eszpresszógépek

A választék immáron itthon is annyira bőséges, hogy egész nehéz az eligazodás. Bizonyos ritka, drága és speciális készülékeket ugyan csak szakboltokban, esetleg közvetlenül az importőrön keresztül szerezhetünk be, az országot behálózó három nagy elektronikai üzletlánc – az Electro World, a Media Markt és a Saturn – imponáló készletet tart nemcsak az olcsóbb készülékekből, hanem a drágább, jó nevű, igényes eszpresszót szerető közönség számára ismerősen csengő nevű, elismertebb márkákból is. Hátrányuk viszont a magasabb áruk, valamint az a tény, hogy azért általában a nagy többség nem itt vásárol kávét, tehát lassan forog az árukészlet, gyakori az öregecske kávé.

Lehetetlen feladat lenne az összes fellelhető gépet összegyűjteni és listába sorolni. A készülékek tárgyalásánál érthető módon az olcsóbbaktól a drágábbak felé fogunk haladni, de több gyártó is jelen van a piac különböző igényeket különböző árszinten kielégítő szegmenseiben, így némi átfedések is lehetségesek. Felsorolásunk tehát semmiképp nem értékelhető szigorú értéksorrendnek: abból a tényből, hogy X készülék éppen megelőzi Y-t a felsorolásban, nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni.

A konkrét készülékfajták ismertetése előtt azonban tegyünk egy kis gyakorlati kitérőt. Aki csak most ismerkedik az eszpresszóval, ritkán tudja, hogy a kávé őrlésének, ennélfogva a darálónak milyen fontos szerepe van (részletesebben egy későbbi fejezetben lesz erről szó). Bizonyos értelemben azt is mondhatjuk, hogy a daráló majdnem fontosabb, mint a főző maga, pontosabban, ha a beszerzésre fordított összeg kezdetben nem engedi meg az áhított készülékek megvásárlását, célszerű a darálónak adni elsőbbséget. Ezt csak akkor tehetjük másképpen, ha hosszabb távra előredarált kávé vásárlására rendezkedünk be, elfogadva azt, hogy ennek minősége nem ideális, és a főzőnket is ennek tudatában kell megválasztanunk.

Hogy konkrétumokról beszéljük, a mindjárt ismertetendő legegyszerűbb eszpresszógép ára húszezer forint körül van. Ez azonban nem elegendő, ha van is otthon késes kávédarálónk, az alkalmatlan az eszpresszógép megfelelő kiszolgálására. Mindenképpen hozzá kell adnunk az összeghez egy daráló árát, amely kézi őrlő esetén 20 ezer, elektromos esetén 25–35 ezer körül van. Ez azt jelenti, hogy a minimális összeg, amellyel beszállhatunk, 40–55 ezer forint.

Ha ez túl sok, akkor fontoljuk meg azt, hogy a darálóra (legalább a kézire) mindenképpen szánjunk rá, amennyit muszáj, és eszpresszógép helyett egyelőre inkább az előző fejezetben említett Bialetti Brikka Elite főzőt használjuk. Később, ha majd tudunk mellé eszpresszógépet is venni, a darálónk már addigra meglesz hozzá.

Az áttekinthetőség kedvéért táblázatban is összefoglaljuk:

Összeg Kávéfőző Daráló
5000 Ft-ig    
10 000 Ft-ig Bialetti Brikka Elite otthoni egyszerű késes daráló
20 000 Ft-ig Krups XP40x0, Saeco Via Veneto
35 000 Ft-ig De' Longhi BAR, Krups XP40x0, Saeco Via Veneto Peugeot Brésil kézi daráló*
45 000 Ft-ig De' Longhi BAR, Krups XP40x0, Saeco Via Veneto Solis daráló
55 000 Ft-ig De' Longhi BAR, Krups XP40x0, Saeco Via Veneto  Iberital daráló
80 000 Ft-ig Gaggia Espresso Iberital daráló
100 000 Ft-ig Gaggia, Saeco, stb. Iberital daráló
150 000 Ft-ig Rancilio Silvia, Isomac Venus Iberital daráló
ennél több Szabad a vásár! Szabad a vásár!

* A szóbajöhető kézi daráló (a Peugeot-fivérek gyártmánya) húszezer forintos ára mellett nehezen szerezhető be itthon, és ha nem csak egy-két adagra valót akarunk naponta főzni, akkor bizony sokat kell tekerni, tehát nem ajánlhatjuk mindenkinek nyugodt lelkiismerettel, csak annak, aki elfogadja ezeket a korlátokat. Ha nem, vagy úgy néz ki, hogy a későbbiekben még módunkban lesz a főző mellé egy komfortosabb, elektromos darálót is venni (amelyből a legolcsóbb már csak kevéssel haladja meg a Peugeot árát), akkor az átmeneti időszakban próbáljuk meg az előre darált kávékat. A későbbiekben egyes készülékeknél meg fogunk említeni konkrét kávékat is, amelyeket a topik lakói sikeresen használtak.

Alapkészülékek: De' Longhi, Krups, Saeco, AEG, Electrolux...

Valamint tulajdonképpen a felsoroltakon kívül mindegyik, amelyik a nagyjából 20–30 ezer forintos árkategóriában 10 bar körüli, tehát eszpresszókészítésre alkalmas gépeket készít (a névleges teljesítmény tipikusan 15 bar, tehát a készülékeken vagy leírásukban ez olvasható, a tényleges kávéfőzés 9–10 bar nyomáson történik). A nevek sokasága gyakran zavarba ejtő, a valóságban kevesebb gyártó van, mint amennyi márkanév (csak példaként, kicsit ki is tekintve szűkebb témánk területéről, az AEG, Zanussi, Lehel nevek mind az Electrolux konszernhez tartoznak, de ha a kávéfőzőnél maradunk, a Gaggia, a Saeco és a Solis is ugyanaz a cég).

én így látom...

Krups XP4000, XP4020: Én nem bántam meg, hogy ezt vettem. Szerintem akik itt megvették, eddig javarészt azt kapták, amit venni akartak. Valami fura elegyét a német precizitásnak (mégis csak fegyver- és gépgyár) és az olasz eszpresszóvilágnak. Tud jó kávét csinálni, nem is nagyon hisztis, és szinte bolondbiztos. Tudatja, ha nagyon dinka volt a felhasználó. -:) Elég széles spektrumon elviseli a gyári őrleményeket, ami előny a daráló beszerzéséig, azaz sokféle előre őrölt téglával képes együttműködni, persze ebben elvár némi segítséget a tamperoláskor.

A víztartály talpszelepe tud hibaforrás lenni. Egy gyenge pontja van szerintem, a kar alján lévő műanyag csöcsök. Ha nem figyelsz oda, s ezeket lenyomod az asztalra, akkor visszagyűrődnek, s nem tud kifolyni a kávé. Idővel meg el is törik ez a rész, ami nem befolyásolja a lefővő kávé minőségét, csak amolyan szamárvezető a kifolyón.

Daráló nélkül is jó tapasztalatom volt a Tchibo Espresso Gusto Originale és Davidoff Espresso előre darált kávékkal. A Segafredo Espresso Casa is elmegy, de az már erősebb tamperolást igényel.

Mostanában rossz híreket hallani a Krupsok megbízhatóságáról. Víztartály szelepe, kilazuló főzőfej (időnként némi csavarozással kijavítható), a kezelőgomb határoló lemezkéje letörik (ettől még jól működik tovább, de azért nem túl elegáns).

én így látom...

De' Longhi BAR12, BAR14: A két készülék között nincs alapvető különbség, csak esztétikai – a BAR14 ezüstös előlapú, és van rajta egy plusz csészealátét a cseppfogó tálcára, ez egyébként külön megvásárolható, és a BAR12-re is feltehető. Egyetlen további dologra érdemes odafigyelni: a BAR12-t mindig nyomásfokozó nélküli, egyenes nyelű szűrőtartóval forgalmazzák (ha kivesszük a helyéről, a szűrő alatt semmi nincsen, csak egy üres tartály, az alján két nagy lyukkal, ahol a kávé kifolyik), a BAR14 időnként feltűnik a De' Longhi más gépein használt, enyhén hajlított nyelű, nyomásfokozós szűrőtartójával (ebbe belenézve fekete műanyagbetétet látunk). Ez utóbbit kerüljük el, ha lehet.

A De' Longhi nagyon hasonlít a Krups XP4000-es sorozathoz, de kevésbé elnéző az őrlemény hibáival (rossz szemcseméret, nem teljesen friss darálás) és a felhasználó ügyetlenségével (rosszul időzített munkamenet) szemben, így a vele nyerhető kávé minősége is sokkal nagyobb ingadozást mutat: jól el is lehet rontani, ugyanakkor a gép árához képest kifejezetten kiváló kávét is lehet vele készíteni. A nyomásfokozós szűrőtartóval egyébként, akárcsak a fent említett Krups, kevésbé érzékeny az őrleményre, tehát meg lehet vele próbálni ugyanazokat a kávéfajtákat is.

én így látom...

Saeco Via Veneto (De Luxe): A sima és a De Luxe között a kávé tekintetében nincs értékelhető különbség, az utóbbiban talpszelepes víztartály van (ez nem feltétlenül előny, hibaforrás lehet) és a gőzölőcső kialakítása más; a többi csak esztétikai eltérés. Alapkivitelben mindkét változat nyomásfokozós karral készül, bár a gyár készít hozzá ilyen egység nélküli szűrőkart is. Ha nem magunknak darálunk, akkor mindenképpen a nyomásfokozót válasszuk, mert csak azzal tudjuk a gyári darálás eltéréseit kiegyenlíteni. Ha magunk darálunk, akkor viszont kezdhetünk rögtön az egyszerűbb karral (bár a másikból is könnyen, roncsolás nélkül, bármikor ki- és visszaszerelhető a nyomásfokozásért felelős rugó és szelep; így a gyakorlatban eldönthetjük, melyik megoldás tetszik jobban).

Ami az eszpresszót illeti, a készülék, akárcsak árában, teljesítményében is egálban van a másik kettővel. A nyomásfokozónak köszönhetően nem olyan érzékeny a darálmányra, mint a De' Longhi, ebben a Krupshoz hasonlít, tehát a hozzá ajánlható kávék is alapvetően ugyanazok.

A felsoroltak tehát kommersz, háztartási kategóriájú készülékek. Mint ahogy a bevezetőben már leírtuk, nézzünk alaposan körül vásárláskor, az említett cégek gyakran készítenek magasabb árkategóriájú, akár kétszer-háromszor annyiba kerülő terméket is, attól nyilván nagyobb megbízhatóságot, tartósabb szolgálatot várhatunk el. Az eszpresszógépek ezen a téren semmiben nem térnek el a mai kor szokásos mérnöki tervezési gyakorlatától: először a cégek pénzügyi felelősei határozzák meg a kategóriát, a piaci pozíciót, és ebből derül ki, hogy mennyit lehet a gyártásra fordítani, tehát végezetül a mérnökök ehhez mérten döntenek a felhasznált anyagok és alkatrészek minősége és tartóssága felől. A jobb nevű cég olcsóbb modelljétől se várjunk tehát többet, mint a többiektől.

Az ilyen eszpresszófőzők használatban leginkább kifáradó alkatrésze a nagy nyomást előállító pumpa. Nézzünk gondosan utána, mennyi garanciaidőt vállalnak és milyen feltételekkel a különféle gyártók; ez akár alapvető mértékben befolyásolhatja is a döntésünket.

Ugyanez vonatkozik az automata készülékekre is, ha ilyen vásárlására szántuk el magunkat. Az említett gyártók ilyen készülékei körülbelül százezer forintba kerülnek, akció és bolt kérdése, hogy ennél egy kicsivel kevesebb vagy több éppen az ár. A magasabb árat a sokkal komplikáltabb belső felépítés és programozható automatika, beépített daráló indokolja, de a korábban mondottak ugyanúgy érvényesek rájuk is. Alapvetően háztartási, esetleg kis irodai felhasználásra tervezett készülékek, számos fontos részegységük műanyag, tartósságuk hagy kívánnivalót maga után. Gondosan vessük össze a garanciális feltételeket, és készüljünk fel arra, hogy a garanciaidő után kisebb-nagyobb javításokra óhatatlanul szervizbe kell majd vinnünk őket. Egyébként a szervizes tapasztalatok szerint a javításra szoruló készülékek közül igen sok az előírt tisztítást elhanyagoló, vízkövesedéssel nem törődő felhasználóktól érkezik a szervizbe, ha tehát gondosan betartjuk a használati utasítás tisztításról, karbantartásról szóló részeit (egyes gyártók külön speciális tisztítótablettákat vagy folyadékokat árulnak a gépeik szükséges karbantartásához, ne feledjük ezeket időben használni, még ha pénzbe kerülnek is, mindig sokkal olcsóbbak, mint a használatuk elmaradásából származó kár), megspórolhatjuk a felesleges kiadásokat.

én így látom...

Ezekben a készülékekben nem túl tartós a daráló, és a főzőegység szinte teljesen műanyag, méghozzá abból is elég kommersz anyag. Leginkább ez a kettő szokott tönkremenni, természetesen a garanciaidő után, és mindkettő javítása elég drága ahhoz, hogy a másodiknál az ember már elkezdjen gondolkodni, hátha jobban járt volna egy új vásárlásával… A daráló például alkatrészként jellemzően jóval többe kerül, mint egy különálló, tartós, komplett kávédaráló.

Ezek a készülékek kifejezetten háztartási használatra szánt (tehát ennél nagyobb igénybevétel szóba sem jöhet) fogyóeszközök, mint manapság olyan sok minden. Nem feltétlenül minden egyes darab megy tönkre, az is igaz, de ki tudja előre, mennyire lesz szerencsénk? Három-négy évnyi élettartamnál reálisan nem számíthatunk többre.

Ezzel szemben áll a készülékek komfortja: felül bemegy a szemeskávé, alul kijön az eszpresszó, közben csak egy-két gombnyomásra van szükség. Nem kell darálni, tömöríteni, pucolni (eltekintve az automatikus tisztító- és vízkőtelenítő programoktól, meg a hozzá beszerzendő speciális porokról-tablettákról; ezt semmiképpen nem szabad elhanyagolnunk, mert a karbantartás ugyan nem tudja garantálni a tartósan hibátlan működést, de az elmaradása törvényszerűen költséges meghibásodáshoz vezet).

Ezen tényezőket: a magasabb árat (az automata áráért már érezhetően jobb minőséget adó főző-daráló kettőst vehetünk), a rövidebb élettartamot kell összevetnünk a kezelés komfortjával (amely, például, fontos lehet, ha otthon vagy irodában többen is akarnak kávét főzni anélkül, hogy kitanulnák ennek fortélyait), és ennek alapján meghozni a döntést. Azt mindenképpen hangsúlyoznunk kell, hogy az automata drágábban, kevésbé jó eszpresszót főz, mint a lehetséges, ügyesen kiválasztott alternatívák – a magasabb árban nem a jobb kávét fizetjük meg, hanem a kényelmet, de azt nagyon, messze árán felül.

Ami a tényleges vásárlást illeti, legjobb az Electro World, Media Markt, Saturn, Cora és Auchan üzletekben körülnézni, nemcsak egyben, hanem többe is elmenve, mert a választék erősen változó, ugyanazon lánc tagjainál is előfordulhat, hogy nem teljesen ugyanazok a gépek állnak a polcokon.

Középosztály: Gaggia, Saeco

A középkategóriában már 40–70 ezer forintos árakkal kell számolnunk. Itt gyakran szerepelnek olyan gépek is, amelyek gyártója magasabb kategóriákban is jelen van (például a Gaggia az olcsóbb gépei egy részét Saeco néven forgalmazza). Van köztük, amelyik jobban tolerálja a felhasználó kezelésbeli járatlanságát, a nem optimális finomságú, esetleg már kicsit aromáját vesztett kávét. Ebben gyakran szerepük van az eszpresszókészítés technikájának keretében, később tárgyalt cremafokozó kiegészítő szerkezeteknek is. Némi hasonlattal úgy lehetne jellemezni őket, mint azokat a középkategóriás autókat, amelyeket telezsúfoltak mindenféle kipörgésgátló és egyéb elektronikával, hogy a kevésbé járatos vezető hibáit (egy határig, mert a fizikai törvényeket kijátszani nem lehet) kijavítsa. Ezzel viszont le is faragják a vezetés élvezetességét.

A Gaggia nemrégiben jelent meg a régi, sikeres Espresso-sorozat folytatásaként ezzel a 45 ezer forint környékén kapható főzővel. A készülék már hozza az elvárt minőséget, ipari szabványú (58 mm-es) szűrőtartója bronzból készült, krómozott felülettel, szabványos mérete folytán könnyen kapunk hozzá tampert és egyéb kiegészítő alkatrészeket. Ebben az árkategóriában gyakorlatilag egyedülálló módon a szűrőtartó mind cremafokozós, mind hagyományos üzemmódban használható; az utóbbi esetben megköveteli maga mellé a korrekt darálót, de kiváló eszpresszóval hálálja meg. Kategóriájában alighanem a legjobb és legjutányosabb ajánlat. A készüléket a Momenti Kft. forgalmazza.

én így látom...

Két színben gyártják: Gaggia Espresso Pure (fekete készülékház), és Gaggia Espresso Colori (piros készülékház), utóbbi kicsit drágább, de a színétől eltekintve mindenben azonos az elsővel. Megdolgoztatja az embert, de nagyon jó kávét lehet vele készíteni. Elvárja a pontos darálást, daráló nélkül szinte használhatatlan (a hozzá opcionális kellékként kapható műanyag crema device vagy cremafokozó, egy középen kis lyukkal rendelkező gumikorong nem használ semmit; a nyomásfokozós szűrőtartó karoknál, például a Saeco gépeknél megszokott álkrém sem jön létre, felesleges is megvásárolni ezt a gumikorongot!).

Az általam ismert jónéhány eszpresszógép közül a Gaggia a legkényesebb a darálóbeállításra, de ez a jól elkészített kávé előnyére is válhat. A súlyos, krómozott bronz szűrőtartó karja (58 mm-es, ipari szabványú) tekintélyt parancsol, könnyen tudunk tampert, különféle szűrőkosarat vásárolni hozzá, ill. egyéb pótalakatrészeket, kiegészítőket is (különböző csészekifolyók, felsőszűrők, tömítések). A kazán nagyteljesítményű fűtőszálának köszönhetően hamar, 3-4 perc alatt átmelegszik a gép, a jó hőtartást bizonyítja az is, hogy a gép kikapcsolása után a főzőfej még 30 perc elteltével is forró... Nem célszerű túlfűteni, túl hosszan bekapcsolva hagyni, elég, ha használat előtt öt perccel bekapcsoljuk és átöblítjük, már használható is.

De amivel vigyázni kell: a főzőfej alumíniumból készült, a szűrőtartó kar egy műanyagból készült sínbe szorul bele, így érdemes óvatosan ráhúzni a kart, mert eltörhet a sín, és ezzel a főzőfej használhatatlanná válik.

A készülékház korszerű, lekerekített fomavilágú, könnyű ABS, sajnos, igénytelen kapcsolókkal felszerelve. Az egész gépre jellemző a nagyon komoly, átgondolt, professzionálisan megépített belső, de a külsőségekben igénytelen, túl könnyű műanyag készülékház (olyan, mintha egy Trabantba BMW-motort szerelnének...), az ember le kell fogja a készüléket egyik kezével, mikor betekeri a szűrőtartó kart, hogy ne mozduljon el, vagy ne boruljon fel a gép... A víztartály talpszelepes, kicsi, szükség esetén könnyen kiemelhető. Sajnos, nagyon kicsi a csepptálcája. A minőségi anyagokból megépített, komoly belsőn nem spóroltak, de a külcsín sok kívánnivalót hagy maga után akkor is, ha első ránézésre egy modern, „dizájnos” presszógépet látunk. Nagyon jó kávét készít, megbízható gép, de megfelelő daráló nélkül használhatatlan...

én így látom...

Saeco Gran Crema De Luxe: Úgy két évig használtam, és egy tömítéscserétől eltekintve semmi bajom nem volt vele. Legalább féltucatnyi minőségi, gyári őrlésű kávét lehetett használni hozzá, akkoriban nem éreztem sürgető szükségét egy rendes darálónak.

Felső osztály: Gaggia, Ascaso, Jura, Rancilio, Isomac

Tovább folytatva a korábbi hasonlatot, a következőkben tárgyalandó készülékek már inkább sportautók, ahol ha a vezető nincs csúcsformában, könnyen az árokban landol, de ha kiismeri, megtanulja őket pontosan kezelni, akkor össze sem lehet hasonlítani a vezetés élményét az előzővel.

Itt már a nem automata kávéfőzők is meghaladják a 70–100 ezer forintot. A legismertebb közülük talán a Gaggia, annak is leginkább a Baby vagy Classic változatai. Elegáns, jó minőségű, alapvetően tartós termékek (bár ez azért nem feltétlenül jelenti azt, hogy soha nem romolhat el rajta semmi). Ugyanilyen az Ascaso Arc vagy Fun, a Dream változat érezhetően drágább, és dizájnja sajátos – de ez már személyes ízlés kérdése.

én így látom...

Gaggia Classic: Profi kivitel, szabványos szűrő- és szűrőtartóméret, a dögnehéz, baromi jó hőstabilitást adó, bronz főzőegység és szűrőtartó (utóbbi ráadásul nyomásfokozó nélküli kivitel). A Gaggia sokkal érzékenyebb az őrlési-tamperolási hibákra, több odafigyelést igényel, ebből következően csak egy-két gyári őrlésű kávéval van esély rendes eszpresszó előállítására, tehát kell hozzá kávédaráló!

A Gaggiák kazánjával kapcsolatban sok téves információ megjelent már. Ezek a kazánokat alumínium- és rézalkatrészekből építik össze évtizedek óta. Felmerült többekben, hogy a két fém — a vízzel, mind harmadik elemmel találkozva — olyan elektrolitikus korróziót okoz, amely a kazánokat idővel tönkreteszi. A topikban is sok tucatnyi ilyen készülékkel szerzett szerviztapasztalatok ezzel szemben azt mutatják, hogy a Gaggia kazánjai semmivel nem sérülékenyebbek a másfajta konstrukcióknál. Tönkremenetelük mögött szinte kivétel nélkül a vízkő, a tisztítás és karbantartás hiánya húzódik meg. A felsőkategóriás gépek mindegyike, így a Gaggia is megköveteli ezt a rendszeres karbantartást: az így megbecsült gépek évtizedekig hibátlanul működnek.

A Rancilio termékcsaládjából leginkább a Silvia tartozik az itt tárgyalt készülékek közé, a Lucy félautomatának is nevezhető, mert kávédarálóval van egybeépítve. Ettől azonban még nem lesz automata, egy gombnyomásra kávét főző készülék, a kávé darálását és tamperolását ugyanúgy magunknak kell elvégeznünk, mint különálló daráló esetén, csak a komfortot és az eleganciát szolgálja, hogy e két berendezést közös házba költöztették.

Ezeknél a készülékeknél nem csak a márkanevet kell megfizetnünk, sőt, a márkanév éppen azért vált olyanná, amilyen, mert valós teljesítmény van mögötte. A Rancilio készülékek alkatrészei (bojler, főzőfej, szűrőtartó) például masszív bronzból készülnek, ez az anyag kiválóan tartja a hőt, ha egyszer felmelegedett, akkor más fémekhez képest sokkal lassabban hűl le, márpedig az eszpresszónál a hőmérsékletnek van a legnagyobb szerepe. Ökölnyi, egy darabból előállított súlyos alkatrészek ezek, van bennük anyag, ahogy mondani szokás: ez a hőstabilitás segít aztán hozzá a kiváló eszpresszóhoz.

Magyar forgalmazója a Zona Market Kft., 1102 Budapest, Szent László tér 20., tel.: 431-7436.

Nagyon hasonlít a Silviához egy másik olasz készülék, az Isomac Venus. Az általános vélemény szerint a hőstabilitása kicsivel jobb nála, de alapvetően ugyanabba a kategóriába tartoznak, nagyon hasonló felépítéssel.

A Jura elsősorban automata eszpresszógépeket gyárt, bár egy típusuk, a Subito csak kávéfőző, méghozzá a szűrőtartóval és a tamperolással sem kell törődni: csak beönteni a kávét, a tamperolást a megfelelő kar segítségével elvégezni, lefőzni a kávét, és a végén az említett kar továbbtekerésével kilökni a zaccot a beépített tárolóba.

A többi említett márka is gyárt automatákat: Gaggia, Rancilio. Ezeknél azonban már jóval mélyebben kell a pénztárcánkba nyúlnunk, az induló ár minimum kétszázezer forint, de inkább több.

én így látom...

Nem érdemes. Egy háromszor-négyszer annyiba kerülő Jura semmivel nem főz jobb eszpresszót, mint egy olcsóbb társa (sőt, még akár az ellenkezője is előfordulhat). Még csak feltétlenül tartósabb sem lesz. Márkanév, marketing, drágább termék jobb termék benyomását kelti – ismerjük ezt már más területről is. Nem érdemes.

Vannak gyártók, amelyek több kategóriában is jelen vannak. Például az alapkészülékek között felsorolt Krups is készít drága automata gépeket.

És amint az előző szakaszban már említettük, ezeknél a készülékeknél nemcsak árról, hanem nyers, zabolázatlan teljesítményről is szó van. Ha valaki pusztán csak megengedheti magának anyagilag, és ezért azt hiszi, hogy a drága kávéfőző azonnal, a készülék alapos megismerése és sok gyakorlat nélkül pusztán technikai többleténél fogva magától jobb kávét főz, csalódni fog (illetve, akkor már jobban jár egy teljesen automata készülékkel). Ezekhez a készülékekhez jó és jól beállított daráló kell, és az eszpresszókészítés fortélyainak ismerete: a bennük rejtőző nagyszerű képességeket nem adják könnyen. Sokkal könnyebb velük elrontani a kávét, ha valami apróság nem stimmel, mint az olcsóbb, mondhatni "bolondbiztos", kommerszebb készülékekkel.

Időnként vigyáznunk kell azonban a nagy nevekkel is, ha meghökkentően olcsó készülékükkel találkozunk. Ilyen például a Gaggia Evolution, amellyel itthon is találkozhattunk már az áruházak polcain, méghozzá az alapkészülékek árkategóriájában. Ezeknél a készülékeknél a gyártók ugyanahhoz a trükkhöz folyamodnak, mint a tintasugaras nyomtatók gyártói: a gépet aránylag olcsón adják, de a Gaggia Evo csak a saját, senkivel nem kompatibilis kapszulás kiszerelésű kávéját főzi, amelynek beszerzési nehézségeivel és árával igen rövid távon leveri a különbözetet a gyanútlan vásárlón. Időnként előfordul, hogy kávéalkatrészeket forgalmazó specialista cégek segíteni tudnak az ilyen készülékek többfunkcióssá tételében (magyarul, hogy közönséges darált kávét vagy esetleg podot lehessen velük főzni), de vakon semmiképpen ne ugorjunk bele egy ilyen vásárlásba, mielőtt a lehetséges átalakításnak pontosan utána nem jártunk.

A vásárlás itt már a készüléktől függ. Bizonyos Gaggia és Jura készülékeket például az Electro World, Media Markt és Saturn üzletekben is megkaphatunk, de igazi választékot – és ami még fontosabb lehet, szaktanácsot — csak a szakboltokban, a forgalmazónál találunk. Mint egy topiktársunk találóan megjegyezte: ha bemegyünk egy ilyen áruházlánc üzletébe, egyetlen, a kávézáshoz valamit is értő ember lesz csak ott: mi magunk.

Gaggia az Miramax Kft-nél kapható; Jura vásárlásához az Imperial Online Shopot ajánljuk, Ascaso a forgalmazójánál, a Szamila Kft-nél kapható.

Luxuskategória: Elektra, La Scala, La Pavoni, La Marzocco, ECM, Vibiemme, Isomac

És akkor a legfelső kategória. Drága, időnként méregdrága gépek. De nem elsősorban azért, hogy a pénzüket már másra költeni nem tudó újgazdagoknak legyen egy újabb játékszerük. E cégek alapvetően professzionális, kereskedelmi (vendéglátóipari) célra gyártanak strapabíró, elnyűhetetlen eszpresszógépeket. Ezen gépek mellett otthoni felhasználóknak is gyártanak kávéfőzőket, de ugyanazzal a technikával, anyag- és alkatrészminőséggel, ugyanazon a professzionális szinten, és áraikat ugyanúgy határozzák meg, mint azt elsődleges piacukon teszik. Ezért kerülnek ezek az eszpresszógépek az átlagos otthoni felhasználó számára néha ijesztően magas összegekbe.

A LaScala Butterfly professzionális készülék. Stabil, elpusztíthatatlan, semmi kompromisszum a mai világ gyengébb anyagaival, alkatrészeivel. A készülék 25 kilogrammot nyom. Hatalmas főzőfeje az E61-es névre hallgat, és a kávéfőzés szakemberei, a baristák világában abszolút legenda, a minőség megtestesítője. Annyira jellemző rá, hogy több is mint egy otthoni eszpresszógép, hogy víztartálya háromliteres, de némi átalakítással akár a vízhálózatra is ráköthető. Mindezen jellemzőinek köszönhetően otthoni használat mellett gyakorlatilag lehetetlen elhasználni, nem romlik el, nem szorul javításra évtizedek múltán sem.

A készülék megvásárolható az Imperial Online Shopban.

Használtan?

Kicsit is vállalkozó kedvűeknek azonban van még egy lehetőség: használt készüléket beszerezni. A legolcsóbb, eleve rövid élettartamúnak tervezett, mai készülékek esetében ez nem lenne jó megoldás, azonban a középkategóriás gépektől kezdve ezek a kávéfőzők általában igen strapabíró, szinte elnyűhetetlen készülékek. Hacsak nem bántak velük kifejezetten mostohán, a például internetes aukciókban (eBay, Vatera) beszerezhető kávéfőzők gyakran csak alapos tisztítással, vagy egy-két kisebb alkatrész cseréjével gyakorlatilag új állapotba hozhatók. A vendéglátóipari szabványokat használó felsőbb kategóriás készülékekhez ráadásul meglepően olcsó az alkatrész (ebben a kategóriában a készülék eredeti ára már jellemzően tartalmazta a gyárót cég profitját, és nem az alkatrészekből és a javításból szeretnének megélni).

Az alacsonyabb árkategóriában ma már inkább olcsóbb, igénytelenebb anyagokból, műanyagokból építkező gyártók 10–15 évvel ezelőtti készülékeit is érdemes szemügyre venni. Az elmúlt években Saeco, Turmix, Quick Mill és hasonló készülék tucatjai kerültek a szemünk elé internetes közösségünkben. Legtöbbjükben tisztességesen megcsinált bronzkazán dolgozik, egyszerű, és éppen ezért tartós, megbízható alkatrészekkel, jó hőstabilitást adó főzőfejjel. Darálók is rendszeresen felbukkannak, köztük különféle felszámolásokból visszamaradt valódi vendéglátóipari darabok is, amelyeknél gyakran az alapos tisztításon és a késpár cseréjén kívül semmi egyéb tennivaló nem akad.

Természetesen, ilyen készülékek felbukkanására nem lehet előre számítani és építeni, és — hacsak nem itthoni, lakóhelyünkhöz közeli eladóról van szó, aki megengedi a készülék helyszíni szemrevételezését is — rizikóval is jár. De van olyan topiklakónk, aki immár rendszeresen foglalkozik ilyen készülékek beszerzésével, feljavításával és továbbadásával.

Az árak természetesen nagyon függenek a készülék állapotától is, iránymutatásnak azonban elmondhatjuk, hogy kis várakozással, szerencsével körülbelül 50-60 ezer forintért (tehát jóval kevesebbért, mint a legolcsóbb számbajöhető új automata készülék ára, vagy annyiért, mint egy kapszulás készülék ára és párhónapos kapszulás kávéfogyasztás extraprofitja) már hozzá lehet jutni olyan kávéfőző-daráló kettőshöz, amellyel rövid ismerkedési periódus után – áttanulmányozva a következő oldalakon leírtakat – a honi vendéglátás túlnyomó többségét megszégyenítő minőségű eszpresszót készíthetünk otthonunkban vagy munkahelyünkön.

Válasz

A mező tartalma nem nyilvános.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <i> <strong> <b> <code> <ul> <ol> <li>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
  • Minden email cím át lesz alakítva ember által olvasható módon, vagy (ha a JavaScript engedélyezett) ki lesz cserélve kattintható, de biztonságos hivatkozásra.
  • A HTML-ben szükséges tipográfiai és esztétikai javítások.

További információ a formázási lehetőségekről

CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné-e az űrlapot beküldeni. A kép csak latin betűket és számjegyeket tartalmaz. A kis- és nagybetűk megkülönböztetése nem fontos.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.